A time lapse technika (Wikipédiából részlet)

A time lapse fényképészet  egy filmipari technika, amely segítségével mindegyik filmkockát sokkal lassabban veszik fel, mint ahogy le fogják játszani. Amikor lejátszásra kerül egy szokásos sebességgel, az idő úgy tűnik, mint ha gyorsabban telne . A time lapse fényképészet a nagy gyorsaságú fényképészet  ellentéte.

Azok az események, amik mozgása túl finomnak hatnak a szem számára -például a felhők mozgása- nagyon kifejezetté válnak. A time lapse a különleges filmtechnikák egy extrém fajtája, valamint egy fajtája  a mozgás megállítás animációnak.

Történelem

A timelapse fényképészet néhány klasszikus témája :

  • felhőképek és ég mozgás
  • növény növekedés és virágzás
  • gyümölcsrothadás
  • egy építési projekt változása
  • emberek a városban

 A technikát arra is használták, hogy tömegeket, közlekedést fényképezzen és visszajátszva tegyen egyenletessé. Ha egy olyan témát  fényképeznek, ami lassan, észrevehetetlenül változik, létre kell hoznia a  sima mozgás benyomását. Egy olyan téma, ami már gyorsan változik, átalakul aktívvá..

 A time lapse fotózás első használata egy  játékfilmben történt : Georges Mélies- Carrefour De L'Opera (1897). A biológiai jelenségek time lapse fotózása utat tört  részben F. Percy Smith (1910-ben), részben Roman Vishniac (1915-től 1918-ig) által. A TL fotózás további úttörői voltak az 1920-as években a játékfilmek egy sorozata amit Bergfilms-nek hívtak, ideértve a  (Mountain filmeket)  Arnold Fancktól, beleértve az The Holy Mountain-t (1926).

De a filmkészítők nem tudták jobban népszerűsíteni, mint Dr. John Ott.

Ott. kezdetben egy banki alkalmazott volt, a TL filmet készített javarészt növényekről, ami kezdetben csak egy hobbi volt. Az 1930-as években Ott. elkezdett venni és építeni egyre több és több time-lapse eszközt, egy nagy növényekkel teli üvegházat, kamerákat és saját készítésű automatizált elektromos mozgásellenőrző rendszereket a kamerák mozgatásához, amelyekkel követte a fű és növények fejlődését.

A munkásságára jellemző, hogy felkérték egy TV show epizódjához, (You Asked For It) az 50-es évek végén.

Ott szintén felfedezte, hogy a növények mozgását tudja változtatni a stúdióban lévő fények szín-hőmérsékletével. Ott ráadásul felfedezte azt a módot, hogy  megváltoztassa a növények nemét, csupán azáltal, hogy változtatja a fényt színét.

Azáltal, hogy használta ezeket a technikákat, Ott time lapse animációin növények táncoltak, le és fel, szinkronban a zenével.

Az ő növény virágzás-filmtechnikáját láthatjuk Walt Disney Secrets of Life(1950) filmjében, amely úttörője volt a modern time lapse technikának filmen és a TV-ben. Ott írt egy könyvet a time lapse kalandjának történetéről (My Ivory Cellar, 1958).

 A legtöbb ember legalább a filmfelvételei egy részét látta, ami évtizedeken keresztül TV dokumentumfilmekben és filmekben jelent meg.

A time lapse első jelentős használata Koyaanisquatsi játékfilmjében volt(1983). 

Számtalan másik film, reklám, TV show műsor és prezentáció tartalmazott time lapse-t.

A gyors mozgás ellentéte lassított mozgás. A filmoperatőrök undercrankingként említik a gyors mozgást, mióta azt eredetileg az valósította meg, hogy lassabban kurblizott egy kézi hajtású filmfelvevőt, mint az normális. Az overcranking lassított mozgás-hatásokat állít elő.

 

Hogyan működik  a time lapse

A filmek általában 24 frame-mel készülnek, ami azt jelenti hogy, 24 kép megjelenik a képernyőn, minden másodpercben. Normális körülmények között egy videokamera 24 képet fog felvenni másodpercenként. Amikor a vetítési sebesség és a rögzítési sebesség ugyanaz, a képek a képernyőn úgy jelennek meg, hogy az normális mozgásnak tűnik.

Amikor a videokamera lassabb sebességgel fog felvenni, de azt még mindig 24 fps-el játsszák le, akkor a megjelenő mozgás gyors lesz.

A képernyőn található kép sebességében bekövetkező változást kiszámíthatja egyszerűen, ha a fényképezőgép sebességgel osztja a kivetítési sebességet. A látvány sebessége = kivetítés fps/ kamera fps szorozva az eredeti sebességgel.

Tehát egy olyan film, amit felvesznek 12 képpel egy másodperc alatt (12 fps), úgy fog tűnni, hogy, kétszer olyan gyorsan mozog

Ugyanazok az elvek vonatkoztak videóra és más digitális fényképészeti technikákra , amíg a videokamerák nem voltak képesek a felvétel frame rate-jét változtatni.

Time lapse-t valósíthatnak meg néhány normális filmfelvevő géppel azáltal, hogy egyszerűen manuálisan kattint, kézzel meghatározva a frameket. De a nagyobb pontosság és az egyenletesség az egymás utáni frame-k  expozícióján múlik. Van egy eszköz, ami csatlakozik a fényképezőgép redőnyrendszeréhez, amit intervalométernek is hívnak. Az intervalométer* keretek között szabályozza a fényképezőgép expozícióját az idő szerint. Néhány intervolometer szintén csatlakozhat olyan mozgásellenőrző rendszerekhez, amik mozgatják a fényképezőgépet bármilyen tengelyen, ahogy azt a time lapse technika megkívánja. Ron Fricke az ilyen rendszerek elsődleges fejlesztője, ami látható  rövid filmjében, Chronos(1992) és a játékfilmjében Baraka(1992, amit 2001-es videóra bocsátottak ki).

Time lapse fényképezőgép mozgás

A már korábban említett, lélegzet elállító time lapse képek közül néhányat az hoz létre, hogy, a felvétel alatt mozgatják a fényképezőgépet. Egy time lapse fényképező, amely egy mozgó autóra van erősítve, létre hozza az  extrém sebesség látványát.

Megvalósítani a hatást, ami egy  egyszerű követőfelvétel, az szükséges, hogy mozgásvezérlőt használjunk, ami mozgatja a fényképezőgépet. Egy mozgásvezérlőt beállíthatnak teljesen lassú sebességre, ami fordítja a fényképezőgépet. Amikor a képet visszajátsszák, a fényképező mozgása meg tud jelenni normális sebességgel, amíg a világ elfordul time lapse sebességgel. Ez az eljárás nagyon fokozza az illúziót.

Azt a sebességet, amivel a fényképezőgépnek mozognia kell, így számíthatjuk ki: a kamera sebessége = kamera fps / kivetítés fps szorozva a látvány sebességével

Az első filmek közül a Baraka volt az amelyik kihasználta ezt a hatást szélsőségesen. Ron Fricke filmoperatőr olyan mozgásvezérlőket tervezett magának, amik léptető motorokkal mozgatták a kamerát többféle pályán.

A legklasszikusabb példa erre Stanley Kubrickból a: Space Odessey2001 (1968), Douglas Trumbull vizuális hatásai által.